2015. november 5., csütörtök

A hitehagyottat tényleg ki kell végezni?



Tényleg úgy van, ahogyan az iszlamofób körökben manapság hangsúlyozzák? És ahogyan egyes muszlimok között is állítják?

Nos, a Koránban ez nincsen leírva. 

Hanem ez:

"Senkit sem lehet bekényszeríteni a hitbe." (2:256)

"Aki akar higgyen, aki akar ne higgyen." (18:29)

"Tiétek a hitetek, és a hitem az enyém." (109:6)

"Hozzánk fognak visszatérni, majd ránk tartozik a számadásuk." (88:25-26)

"Akik hittek, majd hitetlenek lettek, majd megint hittek, majd megint hitetlenek lettek, és végül a hitetlenségben növekedtek, Isten a végén nem fog megbocsájtani nekik, és így nem fogja őket az Igaz Útra vezetni!" (4:137)

Mohamed Próféta (béke legyen vele) is szabadon hagyta elmenni a zsidókkal a hitüket elhagyott fiatalokat.

"Az asszonyok gyermekei elhunytak (még az Iszlám előtt), és ők megesküdtek, hogy ha a következő gyermekük életben marad, zsidó vallású lesz. Mikor a banu Nadír törzs elvonult (Medinából), a medinai muszlimok gyermekeinek egy része köztük volt. Így szóltak róluk: "Nem hagyhatjuk gyermekeinket elmenni!" Ekkor a Magasztos Allah kinyilatkoztatta: "Senkit sem lehet bekényszeríteni a hitbe! A helyes út nyilvánossá vált a hamistól." (2:256) "

(Abu Daúd, 2682. hagyomány, Albáni sejk hitelesnek nyilvánította)

Mohamed Próféta (béke legyen vele) nem hagyta, hogy megöljék a hitehagyottat

Hagyta elmenni Zul-Kuvejszirát, nem engedte hogy kivégezzék (Bukhári 6933. hagyomány)

Életben hagyta az ellenségnek kémkedő Hátib bin Abi Baltát (Bukhári 6939. hagyomány)

Nem engedte hogy bántsák Ibn Szajjádot, aki sértegette őt (Bukhári 3055. hagyomány)

Nem engedte hogy megöljék Abdullah bin Ubejj bin Szalúlt, a képmutatók vezérét (Tirmizi 3631. hagyomány)

De akkor mi a helyzet azzal a bizonyos hagyománnyal?

Először is, a hagyományokat nem lehet teljesen hiteles forrásként elfogadni, másodszor, a fenti hagyományok és a Korán ellent mondanak neki. Vagy pedig nem is mondanak ellent, hanem csak máshogyan kell értelmezni a hagyományt.

Hogyan máshogyan?

Nos, mivel akkoriban vallásuk miatt üldözték a muszlimokat, vallásuk miatt háborúztak ellenük, ezért bizonyos időkben a vallás elhagyása az üldözőkhöz való átállást, az Iszlámmal való háborúzást jelentette, ahogyan ezt tettben meg is történt a részükről. Érthető volt, hogy az ellenséggel együtt a hitehagyottat is meg kellett ölni, mert ott volt rossz szándékkal a kezében a kard.

Viszont békeidőben -ahogyan a fenti hagyományok bizonyítják-, senkit nem végeztek ki a hitehagyása miatt, mivel ő nem háborúzásra használta ki ezen Isten előtt elszámolandó döntését, hanem saját meggyőződése miatt.

A hitehagyottak kivégzése ellen foglalt állást több neves muszlim tudós, például a hanbalita értelmezést követő Ibn Tejmijja, a hanefita értelmezést követő Szarakhszí és a melikita értelmezést követő Ibn al-Wálid al-Bádzsi is. (irgalom rajtuk)

Továbbá ezt a nézetet osztja Egyiptom volt nagymuftija, a sááfita értelmezést követő Ali Gomá és egy neves siíta ajatollah, Hoszein-Ali Montazeri is. És még sokan mások.

Én a Koránt olvasva úgy látom, hogy Isten minden egyes embert egyenként fog megítélni, és addig is szabad választást adott mindenkinek, hogy ki miben higgyen avagy ne higgyen. Vagyis Isten ítélhet, nekünk pedig semmi közünk kettejük kapcsolatához.

És meg kell adni a lehetőséget minden embernek, hogy békében leélje az életét. Aztán Isten egészen a haláláig lehetőséget adott az embernek, hogy megváltozzon.

Remélem, hogy akik jelenleg még nem toleránsak mások iránt, a Koránt olvasva és a fenti hagyományokra bukkanva megváltozik a véleményük.

És Allah tudja az igazat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése